magyar english
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
FACEBOOK
Tájékoztató
VIDÉKFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM
Fertő-tavi Hidro-ökológiai Tájékoztató Rendszer
Természetvédelmi Információs Rendszer

 

SOPRONI TIT
„Az év emlőse az ürge 2015” programsorozat
Vadonleső
VARÁZSLATOS MAGYARORSZÁG
TAVASZI MADÁRLES
GPS kerékpáros útvonalak Sopron-Fertőd és Kapuvár-Beled kistérségek terültén
 
Feliratkozás hírlevélre
Kategoriák:
Név:
E-mail cím:
Szigetköz.eu
PaNaNet
 
 
 
AZ ÉV KIEMELT FAJAI -2015
FÁJA HALA
KÉTÉLTŰJE MADARA
 
» Védett területek » Tájvédelmi körzetek » Soproni Tájvédelmi Körzet
Soproni Tájvédelmi Körzet
 


Sopron, a Magyar Alpokalja egyik ékköve nemcsak 1921-ben, a Trianont követő népszavazáskor lett "civitas fidelissima", a leghűségesebb város, hanem ez volt már akkor is, amikor István városbíró, túszul ejtett polgárai ellenére, hű maradt a magyar királyhoz. IV László ezért 1277-ben a várost szabad királyi rangra emelte, ennek 700 éves jubileuma alkalmából - 1977-ben - Tájvédelmi Körzet lett az erdőkoszorúzta hegyvidék, melyet a város a kora-középkortól kezdve birtokolt.

A 4905 hektáros Tájvédelmi Körzet azzal a Soproni-hegységgel azonos, amely a kristályos Alpok legkeletibb tagjának, a Rozália-hegységnek keleti nyúlványa. Domborzati viszonyairól hű képet kapunk, ha a Károlymagaslat (398 m) vagy a Várhely (483 m) kilátóiból tekintünk szét a vidéken. Nyugaton tiszta időben láthatóak a Wechsel, a Bucklige Welt (Púpos Világ) és a Sonnwendstein kontúrjai, sőt a Rax (2006 m) és a Schneeberg (2075 m) hósapkás csúcsai is; közelebb kápolnás ormával a Rozália (777 m), oldalán a fraknói várral. A fenyvesek sötétzöldjébe egyre több színes pompájú lomberdő elegyedik az Asztalfőtől (550 m), a Magasbérctől (558 m) a Rideg- (469 m) és a Havas-bércen (463 m) át a Köveshát (468 m), az Ultra (456 m) - Muck (523 m) és a halomsírokat rejtő Várhely vonulatáig.

Az Alpok hegyhátai minden irányban nyúlványokkal ereszkednek alá a Tájvédelmi Körzet pereméig: északon a Liget-erdő és a Borsó-hegy (399 m) Lépesfalva felé nyújtózkodik; az Ágfalvi-erdő (381 m) az Arbesz-rétig ér; a Várhely Madár-ároki oldala az őskori földvárat rejtő Sánc-heggyel (339 m) a festői Bánfalvát öleli körül szelídgesztenyéseivel, hogy ez végigkísérje az erdők és zártkertek vonalát a Vashegytől (374 m) a Várisi tölgyesig. Kelet-délkeletre a Daloshegyről (400 m) a Harkai-fennsíkra látunk, melyből 276 méternyire emelkedik ki a csarabos Kúp, szemben dél felé az Istenszékével (259 m).
A hegyhátakat, tetőket és dombsorokat völgyek (pl. Hidegvízvölgy), árkok (pl. Zsilip-árok) és szurdokok (pl. Kányaszurdok) szövik át, ezáltal kapja meg sajátos arculatát a táj. Két fő völgye közül a Füzes-árok Kecske-patakkal és a Récényi úttal párhuzamos; másik a K-Ny-i irányú Brennbergi-völgy a Rák-patakkal, melynek vizét a fővölgyből leszakadó, É-D irányú mellékvölgyek (pl. Tacsi-, Tolvaj-, Köves-, Kovács-, Hermes-, Vadkan-árok stb.) forrásai táplálják, futásukat égerligetek (Carici brizoidi- és Aegopodio-Alnetum) szalagjai kísérik. Az állandó források száma 25 (legnevezetesebbek: Deák-kút és Mártírok-forrása), amelyekhez ugyanennyi időszakos forrás járul. Ezek és az évi 750-850 mm csapadék teremti meg a hegység kedvező erdőtenyészeti viszonyait, duzzasztásuk pedig két mesterséges tavunkat: a Szalamandra- és a Pisztrángos-tavat. A dús növényzetű Tájvédelmi Körzetben több felhagyott kőfejtőben tanulmányozhatók (pl. a Deák-kútnál vagy a Nándormagaslaton) a hegyképző kőzetek, melyek közül legszámottevőbbek a gneisz, a muszkovitpala és az ezüstfehér, selymes tapintású leukofillit. Ezek a kristályos palákhoz tartozó metamorf kőzetek hazánk legidősebb geológiai képződményei, ezért is nevezik őket "őskőzetek"-nek. Megjelenésük főként a hegység városközeli részein, az ún. Várisi-tájrészletben jellemzők; a legtávolabbi Brennbergi-medence ezzel szemben alpi hordalékkal feltöltött süllyedék terület: méhében azzal a kiváló minőségű barnaszénnel, melyet 1753-tól 1953-ig bányásztak.

Még régibb időkre nyúlik az erdőgazdálkodás, levéltáraink már a XII-XIII. sz.-ból őriznek az erdőket óvó intézkedéseket és a rendszeres erdőgazdálkodás nyomait. Első ismert "üzemtervünk" 1836-ból származik. Az erdőállományok mai arculatukat a múlt század utolsó harmadától kezdve nyerték el; ekkor kezdődött ezen a közép-európai lomboserdős tájon az erőteljes fenyvesítés. Ma az erdőknek kb. 50-55%-a tűlevelű fenyvesekből áll, főként a lucfenyő (Picea abies) és a Várhely jegenyefenyői (Abies alba) váltak a Soproni Tájvédelmi Körzet jelképeivé. Az örökzöldeket kívülük még az erdei- és feketefenyő (Pinus sylvestris, P. nigra), valamint a vörösfenyő (Larix decidua) képviselik, de a természetvédelem ügyel arra, hogy az eredeti, lombos fafajokból álló erdővegetáció és élőviláguk, az erdőkhöz tartozó rétekkel együtt fennmaradjanak.

A Tájvédelmi Körzet területének 85%-a erdő, 15%-a rét. A természetes állapotú erdők ebből 45-50%-ot tesznek ki s közülük a várostól távolabb a természet ma is bükkösökből emel katedrálist (Cyclamini-Fagetum), míg a hozzájuk csatlakozó, nagykiterjedésű gyertyános- kocsánytalan tölgyesek (Querco petraeae-Carpinetum) smaragdzöld gyepében egyik legszebb erdei virágunknak, a ciklámennek (Cyclamen purpurascens) ampolnái nyílnak. A gesztenyés tölgyesek (Castaneto Quercetum) gombaillatú nyarakon a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) liláskék bogyóit érlelik. Őszre a másik két acidofil erdőtársulásunkban, a mészkerülő bükkösökben (Galio rotundifolio-Fagetum), és a savanyú gyertyános tölgyesekben (Luzulo-Querco carpinetum) a rekettyék és hölgymálok sárgáját a lilán lángoló csarab (Calluna vulgaris) váltja fel, amelyet a Soproniak csak erikának neveznek.

Növényvilág

A Soproni Tájvédelmi Körzet mégsem csak sajátos, csak az Alpokaljára jellemző tájképi értékeiért, hanem különleges flórája és faunája miatt érdemel védelmet, hiszen 67 védett és fokozottan védett növényfajnak és több száz védett állatfajnak szolgál otthonul. Közülük is kiemelkednek a Keleti-Alpokból hozzánk leereszkedő montán és szubalpin elemek, amelyek miatt az egész tájat a kelet-alpesi flóra- és faunabirodalomhoz (Noricum) soroljuk. Ilyenek a fásszárú növényfajok közül az itt-ott feltünedező molyhos nyír (Belula pubescens) és a lappangó havasi vagy zöld éger (Alnus viridis), a bükkösökben lombfakadás előtt nyíló, illatos farkasboroszlán (Daphne mezereum) és a vörös vagy fürtös bodza (Sambucus racemosa). Az erdőből kilépve a Rák-patak és a Hidegvízvölgy rétjein hatalmas leveleikkel kísérik a vizeket a fehér acsalapu (Petasites albus) és a fehér zászpa (Veratrum album), a finom csipkékkel vetekedő levelű erdei zsurló (Equisetum sylvaticum) és a hatalmas struccharaszt (Matteuccia struthiopteris). Az országban csak itt él a havasi palástfű (Alchemilla glabra ssp. alpestris) és a Hidegvíz-völgynek ritkuló dísze az alpin-kárpáti elterjedésű enyves aszat (Cirsium erisithales). Évekkel ezelőtt még vele együtt élt az azóta sajnálatos módon kipusztult árnika (Arnica montana), a narancsvörös aggófű (Senecio aurantiacus), a sziklai aggófű (Senecio rupester) és az osztrák borzamag (Pleurospermum austriacurn) is.

Állatvilág

A montán-szubalpin hatást az állatvilág is tükrözi. A madarak közül fészkel a fekete gólya (Ciconia nigra), az uhu (Bubo bubo), a fekete harkály (Dryocopus martius), a búbos-, a fenyves- és a kormosfejű cinege (Parus cristatus, P. ater, P. montanus), a hegyi billegető (Motacilla cinerea), a süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) és a keresztcsőrű (Loxia curvirostra), de előfordul a szirti sas (Aquila chrysaëtos), a siketfajd (Tetrao urogallus), a császármadár (Tetrastes bonasia), a törpekuvik (Glaucidium passerium), a holló (Corvus corax), a havasi szajkó (Nucifraga caryocatactes), a hajnalmadár (Tichodroma muraria) és a vízirigó (Cinclus cinclus) is. A kétéltűek közül említést érdemel a szalamandra (Salamandra salamandra) és a gyepi béka (Rana temporaria) előfordulása. A Rák-patakban és mellékágaiban sebes pisztráng (Salmo trutta fario) és kövi csík (Noemacheilus barbatulus) él.
A rovarvilág jellegzetes képviselői az alhavasi lepkefajok (Anaplectoides prasina, Apetele aethiops, Gnophos dilucidaria), montán-alpesi az Odezia atrata nevű araszoló, a Tacsi-árokban az alhavasi futrinka (Carabus irregularis) és a színpompás havasi cincér (Rosalia alpina). Különösen gazdag a tájvédelmi körzet patakjainak szitakötő faunája, amelyből kiemelkedő természetvédelmi érték a hegyi szitakötő és a kétcsíkos szitakötő (Cordulegaster bidentatus és C. heros) előfordulása. A területen élő 68 csigafaj közül említést érdemel a pagodacsiga (Pegodulina pagodula), de még a giliszták (Dendrobaene ganglbaueri), a százlábúak (Lithobius nigrifrons) és az ugróvillások (Deotonora benzi) között is találunk nevezetes, fontos védett fajokat. Napjainkban kiterjedt szú-károk, a tölgyfavész, a szelídgesztenyét tönkretevő parazita gomba (Endothia parasitica) tizedelik a soproni erdőket. Ezért a szokottnál is hangsúlyosabban kell óvni, védeni és kezelni a Soproni Tájvédelmi Körzet valamennyi élőhelyét, fenntartani biológiai sokféleségét.

   
 
2009. 05. 13. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design