A Soproni-hegység Magyarország egyik legnyugatabbra fekvő, már az Alpokaljához tartozó erdőterülete. Erdőközösségei között nagyobb kiterjedésben találjuk meg a montán és szubmontán bükkösöket (9130), a mészkerülő bükkösöket (9110) és a pannon gyertyános-tölgyeseket (91G0). A patakvölgyek jellemző erdőtársulásai az égerligetek (91E0) és igen kis kiterjedésben a keményfás ligeterdők (91F0). Az erdőkben kis kiterjedésű hegyi kaszálóréteket (6520), száraz fenyéreket (4030) és szilikáton kialakult sziklanövényzetet (8220) találunk. Ágfalva és Harka körül már csak maradványai vannak meg az egykori mészkedvelő üde sás- és lápréteknek (7230) és kiszáradó kékperjés lápréteknek (6410).
A hegyi patakok kiemelkedő jelentőségű faja a ritka hegyiszitakötő (Cordulegaster heros). Szintén a vizekhez, de elsősorban az időszakos állóvizekhez kötődik a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) és a sárgahasú unka (Bombina variegata). Előfordul még a területen a sárga gyapjasszövő (Eriogaster catax). A közösségi jelentőségű növényfajokat az adriai sallangvirág  (Himantoglossum adriaticum) és a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) képviseli.